Honnan ered a Black Barrel név? Van valami különleges története?

Persze, van hozzá sztori. Amikor elkezdtem drum and basst írni, és a művésznevemen gondolkodtam, azon agyaltam, miben vagyok a legjobb. Akkoriban ezek a dobok voltak, úgyhogy elkezdtem kitalálni egy nevet, ami a dobokra utal. Arra jutottam, hogy a “kick” (kick drum = lábdob – a szerk.) nem rossz kifejezés, de valami komolyan vehető kellene. “Black Kick? Szarul hangzik” – mondtam magamnak, úgyhogy a “kick” szó többi lehetőségével próbálkoztam. Így jött a “barrel”, amivel akár lőni is lehet (a szó egyaránt jelent dobot és puskacsövet – a szerk.)

Mit csináltál a drum and bass előtt? Kipróbáltad magad más stílusokban is?

A parkour sport elkötelezettje voltam, a mai napig tudom, hogyan kell backflipet csinálni. Amúgy először másféle zenéket próbáltam meg írni: house-t, aztán jött a trance és a hip-hop, de ezek nem tartottak ki sokáig.

A Beatport szerint életed első megjelenése egy lélekkel teli zene volt a Liquid Brilliants-nél. Később jöttek a keményebb darabjaid a Syndrome Audióra vagy a Mindtech-re. Végül valahol a Solar System című EP-d körül indult a tech-központú, de mélyebb hangzásod kibontakozása. Ez valamiféle zenei evolúciónak tekinthető nálad?

Az első, liquid megjelenésem után következett a Dutty Audio, aztán elkezdtem egyre több neurofunk stílusú zenét írni, ki is jött a Syndrome Audio-EP. Viszont lett egy olyan furcsa érzésem, hogy nem igazán jön át ez a vibe, azt éreztem, hogy nem tudok ilyesmi zenéket csinálni. Könnyedebb dolgokkal próbálkoztam, és fokozatosan belecsúsztam a mélységbe. Szóval igen, ez valóban egy fejlődési folyamat volt az utamon

.

Szentpétervár meglehetősen mesze van Európa legnagyobb részétől, úgyhogy egy-egy fellépésre elég sokat kell repülnöd. Hogy viseled az utazást?

Félek a repüléstől, különösen, mióta megnéztem a Számkivetett című filmet. Viszont megpróbáltam elkezdeni élvezni a dolgot, mert minden alkalommal, amikor megyek valahova, tudom, hogy kipróbálhatok valami újat, gyakorolhatom az angolomat. Az utazás összességében örömöt okoz nekem, tudok közben zenét hallgatni, gondolkodni olyan dolgokon, amelyekre otthon nem jut időm.

Néha jut időd városnézésre is?

Ha a mostani utamat nézzük, minden attól függ, hogy mikor érek Sopronba és Budapestre. Szeretném, ha lenne időm sétálni egyet a városban, és tudnék pihenni is.

Egy éve interjúvoltam meg Eastcolorst, akit megkérdeztem Szentpétervár tehetségeiről is. A város zenészeinek sikeressége szerinte az erős helyi klubkultúrának meg a szar időnek köszönhető (rossz időben nem mozdul ki az ember, inkább stúdiózik). Ott van nektek Eastcolors, Nami, Bop, Command Strange… Viccen kívül: mi a titka Szentpétervárnak?

Elfelejtetted említeni Eneit! Szerintem a legfontosabb tényező, hogy városunk egyfajta északi fővárosa Oroszországnak, a kultúra nagyon színvonalas itt. Ez az orosz művészek Bristolja. Mindenki jól érzi magát, van tere a kreativitásnak. Mindenkinek megvan az érzéke a saját stílusához, és tényleg tök jó, hogy ilyen sok tehetséges arcunk van.

Pár hónapja jött ki a szerzői albumod. Jók a visszajelzések?

Igen, sok jóleső vélemény jött róla például Teebee-től, DLR-tól, LTJ Bukemtől, Lenzmantól és másoktól is. Jó, amikor az emberek egyértelműen pozitívan nyilatkoznak egy olyan nagy munkáról, mint egy első album.

Mikor kezdtél el dolgozni az albumon?

2017 második felében, és olyan 6-7 hónapig készült.

Mi volt az alapkoncepció?

Annak idején láttam egy Facebook-videót, amiben azt mondták, hogy a fény egy kilométernél nem megy mélyebbre. Teljesen magával ragadott, ahogy a fény és a sötétség sávjainak határán gondolkodtam. Ezt egy érdekes koncepciónak tartottam, és eldöntöttem, hogy ez lesz az album alapötlete. Ez a Last Frontier (azaz “Végső határ” – a szerk.)

Otthon milyen zenét hallgatsz?

Ez a hangulatomon múlik. Hallgatok drum and basst, technót, indie rockot, hip-hopot, ambientet.

Jövőbeni terveidről, megjelenéseidről mit tudhatunk meg?

Két további EP-m lesz a Dispatch-en, lesz pár kollabom DLR-ral, Hydróval és másokkal is, meg jön pár remix. A legfontosabb hír számomra, hogy lehetőséget kapok egy megjelenésre a Metalheadz-nél. Remélem, ez még idén kijön. Aztán elkezdtem a második albumomat is a Dispatch-re, reményeim szerint még ebben az évben be tudom fejezni. Általánosságban nagyon nehéz dolog tervekről beszélni, mert néha minden egy pillanat alatt változik meg. A fellépések ösztönöznek, hogy új zenéket írjak, és sosem tudhatom, mikor és hogyan jön össze egy újabb EP. Van, hogy nagyon gyorsan történnek a dolgok.

Boldog családod van, szép feleséged, bájos gyereked. Elég korán megnősültél, nem igaz? A hagyományok embere vagy? Netán a szerelemé?

Igazad van, csodálatos gyerekem és kislányom van. Azt hiszem, mindez a hagyományos értékeken alapul. A feleségemmel kilenc éve élünk együtt. Azt leszámítva, hogy viszonylag fiatalok vagyunk, igazán felnőtt családot alkotunk. A feleségem mindig támogat, bízik bennem, a lányom meg táncol a zenéimre. Nagyon boldog vagyok velük.

Ez lesz az első magyarországi látogatásod. Mit tudsz hazánkról? Mire számítasz?

Valóban, sosem voltam még Magyarországon. Vicces, szinte semmit nem tudok róla, kivéve a The Hive csapatát és az Eatbraint. Várom az ottani kellemes időt, a jó pihenést, a jó bulikat, és hogy jó arcokkal találkozzak.

30Hz Sopron pres. Black Barrel Facebook-esemény itt: https://www.facebook.com/events/2135260743352315/