Spectrasoul - How We Live
(Ish Chat Music)

Sokaknak nem tetszik, mondván: túl slágeres, túl popos, túl divatos. Mások szerint ez nem baj, hiszen az album könnyed zenéin keresztül vezethet az út az underground világába. A harmadik csoport azt állítja, hogy az első két halmaz alapfeltevése hibás: a How We Live nem popos, csak sokat merít a drum and bass-en kívüli kívüli stílusokból. Igazat nem szolgáltatok, mert nagyjából mindhárom “pártnak” igaza van. Több helyen valóban eléggé brites-dallamos-zenetévés hangulatú az LP (de az én szájízemnek sokkal inkább bejön ez, mint a butuska stadion-pop-dnb), ám mivel a Spectrasoul bőven írt mély zenéket is a How We Live-re, a populáris és a föld alatti dnb-től gyakorlatilag csak egy küszöb választja el az albumot. Hogy a srácok a küszöb melyik oldalán állnak, azt a hallgatók úgyis a saját ízlésüknek megfelelően döntik el. Az pedig, hogy az LP nem végig 170 bpm feletti sebességen rohan, nem lehet meglepő senkinek, aki ismeri a Spectrasoult. Nekem tetszik, a távolságtartó hallgatóknak pedig azt javaslom, tegyenek vele még egy próbát az elejétől a végéig, szálljanak fel az ívére, adják át magukat neki, jó lesz!

FD - Alone With Everybody (The North Quarter)

Hivatalosan EP, de tizenegy zene van rajta, így különösebb erőszaktétel nélkül behúzhatjuk az album kategóriájába. A Lenzman vezette The North Quarter kiadó FD-vel folytatja a hosszú EP-k sorát, amelyet a kiadótulaj All for You és Earth Tones című anyaga, majd a Redeyes-féle Blueprints indított.

A korábbi megjelenésekhez hasonlóan az Alone With Everybody is hip-hop beat-ekkel indít, aztán jönnek a finomságok: a Foxszal készült Always Something, a deep house és dubtechno határán ringatózó Only You, a nulláról felépülő, vokális-zongorás Ice Cream és a többi könnyed zene. Lenzman keze nyoma ezen az EP-n is ott van, szóval aki a klasszikusabb hangzású likvidet szereti, két pofára fogja tömni a rilízt.

Om Unit - Self (Cosmic Bridge Records)

Om Unit előző albuma, a Touching Down a Metalheadznél jelent meg, és noha nem kifejezetten drum and bass stílusú volt, azért a dnb rengeteg elemét építette be. A Self annál a Cosmic Bridge-nél jött ki, amely mások mellett Kromestar-, Boxcutter- vagy TMSV-megjelenéseket is gondozott, azaz az elektronikus zene még szélesebb, főleg lassabb tempójú spektrumát fedi le (és nem mellesleg Om Unit a tulajdonosa). Az album jól illik a label repertoárjába: nem rohan, gyakran már-már ambientszerűen visz. A hallgató sokszor egy szimfonikus zenekart képzel maga elé, miközben űrutazást tesz, hogy felfedezze a galaxist. A planetáriumi hangulatot népzenei motívumok vagy indusztriális effektek egészítik ki ezen a keménykedéstől és szigortól tökéletesen mentes albumon. Néhol melankolikus, máshol nyugodt, szentimentális vagy éppen kalandozó, de bárnelyik hangulatban is van éppen, mindegyiket remekül festi le.

Conduct - Oma (Blu Mar Ten Music)

A CODE Recordsnál indult, megfordult a Broken Audiónál, majd a Diffrentnél folytatta megjelenései sorát a brit Conduct duó, de azóta hűek a Blu Mar Ten Musichoz: ez sorozatban a negyedik megjelenésük itt. A páros nem vesztegette az időt maxikkal, hiszen másfél évvel az előző LP, a Borderlands után rukkoltak elő ismét egy hosszúval. A legendás, sokszoros díjnyertes filmzeneszerző, Hans Zimmer és a sikeres játékok zenéit magáénak mondható Jesper Kyd hatásával megfertőzött album érdekes ötvözete az elektronikának, a filmszerű hatásoknak és szimfonikus zenének. Az Oma a duó klasszikus- és könnyűzenei képzettségének (többek között metálzenei tapasztalatának vagy dzsessz-jártasságának) dolgozata: hol a melankolikus rock csap át doborgiába, hol a közel- vagy távol-keleti jegyek adnak finom ízt, másutt a footwork vagy a glitch veszi át a hatalmat. Nem igazán klubzene, de ezt tőlük nem is várjuk el. Akciófilm és romantika, dráma és sci-fi, thriller és film noir egyben, érzelmekre ható, egyedi. Az év egyik legjobbja!

Special Request - Belief System (Houndstooth)

Paul Woolford nem mai gyerek a szakmában, hiszen ha valaki Howie B-vel is zenélt együtt, arra mindent lehet mondani, de azt semmiképpen, hogy kezdő vagy amatőr lenne. Woolford Special Request alteregójának ez a harmadik albuma, amely csakúgy, mint az első, a Fabric kiadójánál, a Houndstooth-nál látott napvilágot.

Maratoni hosszúságú, 101 perces a 23 zenét átfogó LP. Csakúgy, mint Woolfordra és alteregóira, erre az albumra is nehéz lenne egyetlen stílust ráhúzni. Az electro alapok vitathatatlanok, ráadásul mindenféle kombóban kapjuk: break-be oltva, álmodozóan, ritmusosan lépkedve, aciddel, zaklatottan, jungle-lel ölelkezve, rave-hangulattal...) Természetesen hallunk bőven technót és ipari környezetet, de hőskori dzsungelhangulatot és olyan sötét dnb-t is, amit hallva a pályája csúcsán lévő Tech Itch is megnyalta volna az ujjait. Aztán az album utolsó harmadán mintha új történet kezdődne: eltűnnek a dobok, és hosszan, méltósággal vonuló modern komolyzenét, ambientet, szimfóniákat, filmbéli jeleneteket kapunk, kinek-kinek tetszése szerint. Nagy ívű történet, zenei ínyenceknek kiváló csemege.

Maverick Soul - Chandra (Emcee Recordings)

Ha korábban még nem igazán hallottál a connecticuti Maverick Soul-ról, ne érezd magad kényelmetlenül. Viszonylag új név az elektronikus zenében, noha 2014-es debütáló EP-jén rögtön Dynamite MC volt az egyik közreműködő. A dnb mellett hip-hopot is előszeretettel csinál, sok a soul/rnb-beütés a zenéiben, a központban pedig mindig a funk áll.

A Chandra LP egy ízig-vérig liquid album, a stílus klasszikus hangulatában. Kellemes zeneiséget és melengető atmoszférát áraszt, hangszerekkel operál, hangmérnöki bravúrok nélküli, “smooth” muzikalitás jellemzi. Olyasmi, mint egy régi Progression Sessions mix: még a legkeményebb alapú trekkeken is van valami finomság, ami a földön tartja a hallgatót.